Quaade and Astrup, 1989
A nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend (VLCD), ha az megfelelő összetételű, kiváltképp a fehérje összetétel tekintetében, régóta biztonságos módja az ésszerű időn belüli testsúlycsökkenésnek elhízott betegek körében. A Nupo-t VLCD-ként használtuk egyedüli táplálékforrásként, egy hónapos periódusokban. Ezen kívül alap táplálékforrásként használjuk egyéb, 1000 kcal-ás étrendekben. Ennek fő oka, hogy azt tapasztaltuk, hogy a páciensek nagy része kevésbé követi a hagyományos étrendi előírásokat, és úgy próbálnak meg kompenzálni, hogy a hasznos összetevőkből fogyasztanak kevesebbet. Alternatívaként a diétába teljes, vagy közel teljes éhezési periódusokat iktatnak be, hogy az adott energiatartományon belül maradjanak.
Az étrendünkben a tápanyag por kiegészül megfelelő energiájú közönséges ételek és italok egységeivel, melyek energia tartalma kb. 63 kcal, és ezeket az egységeket kis képek („pultok”) formájában jelenítik meg, melyek színkódjai: kék a fehérje, zöld a rostban gazdag cikkek, piros a cukros, zsíros termékek, és az alkoholtartalmú italok.
Mivel az étrend magja a VLCD, ezért biztosítva van minden szükséges tápanyag a szervezet számára, és a betegek ezen felül 10 pultot (kb. 630 kcal) iktathatnak be az étkezési programjukba. Ezt a nagy szabadságot adó, de mégis határokkal rendelkező rendszert, randomizált vizsgálat alá vontuk, mely során szignifikánsan csökkent a lemorzsolódási arány. A betegek oktatása és ellenőrzése csoportos foglalkozásokon történt, mely energiaforrásokat spórolt, és jelentős pszichológiai előnyökkel járt.
38 súlyosan elhízott beteget kezeltek ambulánsan. A kezelés a VLCD étrenddel történt (nők 388 kcal, 56 g fehérje; férfiak 446 kcal, 69 g fehérje). A VLCD-nek nem voltak kellemetlen mellékhatásai, és a betegek addig folytatták, amíg csak tudták. Ezután az előírt étrendet kiegészítettük a hagyományos ételekkel és italokkal, nőknél 1000, férfiaknál 1100 kcal napi energia bevitelig. Majd 5 hónap elteltével kielemeztük az adatokat a VLCD időtartam alapján összeállított csoportokban: 1. csoport (n=20): kevesebb, mint 2 hónap VLCD; 2. csoport (n=18): 2 hónapos vagy annál hosszabb VLCD. A két csoportot testmagasság, testtömeg és százalékos túlsúly alapján hasonlítottuk össze, bár a 2. csoport némileg idősebb volt 1. csoporthoz képest (49.5 vs 38.3 év, p <0.01).
A két csoport súlycsökkenése jelentősen különbözött. Az 1. csoportnál, mely hamarabb befejezte a VLCD-t, sokkal kisebb mértékű volt az abszolút és relatív fogyás, mint a 2. csoportnál, akik tovább folytatták az étrendet. A különbségek jelentősek a két csoport között a teljes, és a csupán VLCD alatti fogyás tekintetében. A 2. csoport testsúlya nagyobb mértékben csökkent, teljes fogyás (17.1 kg (7.8-40.1 kg)), és a csak VLCD-vel történő fogyás (12.3 kg (4.1-28.8 kg)) tekintetében, míg az 1. csoportban a teljes fogyás (8.1 kg (-1.1-19.1 kg)), és csak a VLCD-vel történő fogyás (7.3 kg (0.9-18.2 kg)) kisebb mértékű volt. A testsúlycsökkentés mindkét csoportban csökkentette, vagy megszüntette az igen drága gyógyszerek szükségességét, mint az antidiabetikumok, diuretikumok, antihipertenzív szerek, analgetikumok, stb.
Arra a következtetésre jutottunk, hogy a VLCD hatékony, és ösztönző módja egy diétás program elindításának, de legalább 2 hónapig alkalmazni kell, mivel a kezdeti VLCD periódus hossza jelentősen befolyásolja a végleges testsúlycsökkenést.
