Posted on

Gyomorplasztika előkezelése nagyon alacsony kalóriatartalmú étrenddel

– Előzetes jelentés

  1. Andersen et al., 1986

Bevezetés

A gyomorplasztika (GP) a kórósan elhízott betegek esetén elkerülhetetlen perioperatív veszélyekkel jár, és sokszor nem biztosít kielégítő fogyást rövid időre sem. Másrész viszont a GP-vel könnyebb megtartani az elért testsúlyt, mint csupán diétával. A testsúlycsökkentés növelése, illetve a sebészi beavatkozás mértékének csökkentése érdekében a betegek kétlépcsős kezelésben részesültek: A kezdeti nagyon alacsony kalóriatartalmú étrendet követően azokon, akik a diétával 40%-os testsúlycsökkenést értek el, GP műtétet végeztek. A betegeket egyenlően két csoportba osztották a műtéti típus alapján, egy vertikális és egy Gomez GP csoportba. A testsúlyellenőrzések és a betegoktatás csoportos foglalkozásokon történt.

Módszer

74 kórosan elhízott beteget vontak be a vizsgálatba. A vizsgált populáció átlag életkora 34 év, átlag testsúlya 125.1 kg, átlag túlsúlya 93% volt a skandináviai standardok alapján. Minden páciensen elvégeztek különféle vizsgálatokat, mint a vér- és vizeletvizsgálat, EKG vizsgálat, máj biopszia, hogy kizárják az esetleges kontraindikáló betegségeket. A kezelést 35 betegen kezdték el egyszerre. A VLCD tápanyag porhoz  (NUPO) vivőanyagként vizet használtak, és ezt a keveréket napi 5 adagra osztották. A 8 hetes vizsgálat első 2 hetes periódusában VLCD-t írtak elő, 900 kcal napi energia bevitellel, amelynek összetevői magas fehérje, alacsony zsír- és szénhidrát tartalommal rendelkeztek. A VLCD program addig tartott, míg jelentős súlycsökkenés nem következett be. Anorexiás szerek használatát nem engedélyezték a diéta alatt. A program második felében azon betegeknek, akik elérték a 2/5-ös testsúlycsökkenést a VLCD-vel, lehetőségük volt az operációra. Horizontális és vertikális GP-át végeztek az egyéb helyeken publikáltak szerint.

A testsúlyellenőrzés és a formális betegképzés a csoportos megbeszéléseken zajlott. A műtét utáni első 3 hónapban hetente, 6 hónapban 2 hetente, végül 3 havonta zajlottak a betegek kontroll vizsgálatai.

Eredmények

Az eredmények előzetesek, és a nem lehet összehasonlítani a randomizált alcsoportokat. Az átlagos testsúlycsökkenés az első 8 hétben a VLCD után 17.9 kg volt (tartomány, 3.6-38.4 kg, n=74). A VLCD eredményességet csak az elsőként indított csoportnál lehetett értékelni (44 beteg). Ezen betegek közül 31 (70%, 95%-os konfidencia határ, 55-83%) beteg érte el a műtét feltételét. 2 páciens (5%-a a műtétre alkalmas betegeknek, 95%-os konfidencia határ, 1-15%) a sikeres VLCD után nem jelent meg a csoportos foglalkozásokon. Eddig 25 beteg esett át GP-án. A legtöbb beteg testsúlya stabilizálódott a műtét után 3 hónappal. Ekkor a postoperatív testsúlycsökkenés átlagosan 9.0 kg (tartomány, 3.4-22.0, n=25), a VLCD-vel együtt a kezdetektől átlagosan 46.0 kg (tartomány, 26.1-64.0 kg, n=25) volt. A VLCD kapcsán egy köszvényes szövődmény merült fel a vizsgálat során, melyet gyorsan és megfelelően kezeltek.

Konklúzió

A VLCD-vel és GP-vel elért azonnali testsúlycsökkenés nem különbözött szignifikánsan. Összehasonlítva a VLCD-vel, a GP úgy tűnik, jelentős hosszú távú hatást gyakorol a táplálék felvételre, így a testtömeg visszanyerése kevésbe hangsúlyos. A terápiás szövődményeket tekintve a VLCD előnyösebb, ugyanis megfelelő formában használva biztonságos. A kétlépcsős módszert vizsgálva a VLCD és GP előnyös elemeit kombinálva olyan hatékony, hogy ez lett a jelenlegi protokoll. A GP után elengedhetetlen az étrendben való együttműködés a súlycsökkentéshez és a biztonsághoz. A műtét előtti diéta lehetőséget biztosit arra, hogy fel lehessen mérni a betegek hajlandóságát az étrendi előírások betartására. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a gyomor-szűkítő műtéti beavatkozás nem lesz sikeres abban az esetben, ha a beteg nem követi a diétás ajánlást. A VLCD időtartamának meghatározásával személyre szabható a fogyás. Ez azt jelenti, hogy közel minden beteg képes csökkenteni a túlsúlyát kevesebb, mint 40%-ra, melynek köszönhetően mérséklődne az elhízás miatti halálozás. A preoperatív súlycsökkentés biztonságosabbá teszi és megkönnyíti a műtéti beavatkozást, és leegyszerűsíti a műtét utáni kezelést. Ezeknek köszönhetően a betegek is elégedettebbek.